Ezt a videót küldte valaki
Ott van egy hozzászólás:
J. S. Bach nem a fülnek komponál… azért komponál, hogy közvetlenül minden lény lelkéhez szóljon, zenéje behatol a lelkedbe, és arra kényszeríti a lelkedet, hogy érezze, amit ő érez.
Erre én:
Ez nekem nagyon bonyolult!
Most látom, mennyire sok szál fut benne szét és össze… Komplex.
Én ehhez túl egyszerű lélek vagyok.
Ez bonyolult művészet.
Hááát, ezek szerint, nekem nincs lelkem, vagy zárva van.
képek jönnek…
egy labirintusban vagyok
néhol a falak tükrök
néhol átlátszó üvegek
néhol kemények és simák
néhol rücskösek és szúrnak
néhol fényt látni mögöttük
néhol végtelen sötétség uralkodik
elfáradtam
meguntam
leültem
valahol középen
távol minden faltól
nem megyek tovább
amikor dolgoztam valakivel
(mint kócs vagy fotós)
mintha fölülről láttam volna rá az ő
labirintusára
legalábbis annak bizonyos falaira
tükreire
átlátszó üvegjeire
fényforrásaira
sötétségeire
Ilyenkor úgy érzem hogy a
visszajelzéseimmel
kérdéseimmel
jelenlétemmel
valamiféle fölülről rajzolt térképszerűséget tudok
tükrözni
kérdezni
visszajelezni
ami segíthet neki abban hogy
tovább lépjen
a saját módszere és iránya szerint
- vajon volt/van annak bármi haszna
amit eddig csináltam
mások életében?
és a sajátomban?
lehet bármi is hasznos?
mi az, hogy hasznos?
hogy tudnék kiszállni ebből a labirintusból
hogy tudnám abbahagyni a bolyongást
hogy tudnék megmenekülni attól hogy falaknak ütközzek
hogy tudnék látni valamiféle irányt
hogy tudnék teljesen megszűnni
hogy tudnék spontán lenni
hogy tudnék dallamokat hallani
hogy tudnék Bach-ot érteni
hogy tudnék Bach-ot érezni
hogy tudnék nem lenni
hogy tudnék nem lenni ott bent
Börtönéből szabadult sas lelkem… Petőfi: Az Alföld
Most nekem ezt mondja:
Mit nekem te zordon Labirintusnak
Eszementen vadregényes tája!
Most látlak, ámde nem szeretlek,
S képzetem ösvényeid nem járja.
Testem nélkül, korlátlan vidéken,
A nemlétben, ott az én világom!
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Én a semmi végtelenjét várom.
a szememmel nem látom
a fülemmel nem hallom
nem érzékelem a falakat
amikor nekik ütközöm
azaz a bőrömmel tapasztalom meg őket
igazából a bőröm a labirintusom falai
hol sima
hol kiütések vannak rajta
hol viszket
hol fáj
hol izzad
hol meleg
hol hideg
sohasem kellemes
NEM KELL ez a fal!
a falak barátságtalanok
én is barátságtalan vagyok a falakhoz
a falak emberek
nem akarom érzékelni őket
mert fájnak
hamisak
bántanak
becsapnak
ragadnak
kellemetlenek
és én is
fájdalmat okozok
hamis vagyok
bántok
becsapok
ragadok
kellemetlen vagyok
a falak
nem adnak
nem engednek
teret
nekem
nem akarom a testemet
nem akarok falakat
de hát miért írok?
nem én
hanem a remény
hal meg
utoljára